Post by Kay Rix on Feb 18, 2006 13:37:38 GMT 1
Név: Kay Rix
Faj: ember
Életkor: 24 év
Kaszt: jelenleg mester nélküli padavan
Felszerelés: egy tőr, egy Katana (ninja-kard) és egy teleszkópos fémrúd, valamint egy jegy a teherhajóhoz ami a Yavin IV-re szállít
Előtörténet: Hogy melyik bolygón születtem azt nem tudnám megmondani, minden esetre úgy 6 éves koromban nagybátyám magához vett, mondhatnánk úgy is, hogy elrabolt, mivel apámmal ellentétbe bennem felfedezte az Erő jelenlétét. Az univerzum egy eldugott szegletében elhelyezkedő Otami nevezetű bolygóra vitt, hogy kiképezzen.
Feren bácsit a nagy háború alatt nem szívlelte gyik fél sem, hogy miért? Ennek egyszerű a magyarázata. Egy egyszerű Jedi lovag volt, mikor megkezdődött a háború, aztán elcsábították a sötét oldalra, ami nem is volt olyan nehéz hiszen nagyobb szabadságot ígértek neki és ő, hogy is mondjam, a tanítás ellenére nagyon is kedvelte a másik nemet talán túlságosan is. Ebből már a velem töltött idő alatt is sok problémánk adódott. A lényeg az, hogy Feren bát az istenek nem éppen könyörtelen zsarnoknak teremtették és így nem nagyon értett egyet a császárság dogmáival, így hamarosan onét is jobbnak látta a távozást. Eldöntötte, hogy ezek után csak a saját érdekeit nézi, és az én fejembe is ezt a nézetét akarta beleverni. Meg kell hagy nom kevés sikerrel, mert szerettem az öreget, de mindíg lázadtam is ellene, hogy miért? azt ma sem tudnám megmondani. Talán a túlságosan "laza" életvitele miatt. És mivel mindenkinél fekete listán volt a neve gykran kellet költöznünk. Végül, mint említettem az Otamin telepedtünk le. Ez a bolygó nem biztosít kellő megélhetést az ittlakók számára ezért főleg kereskedéssel foglelkoznak és nem éppen a tisztábbik fajtájával. Mellékesen mondom, hogy nagybátyám egyszer engem is elcserélt, persze azután visszalopott, de ezután értettem meg azt a sok eddig süketnek hitt dumáját, mely szerint csak a saját érdekeinket kell mindenek fölé helyezni.
Amit eddig elmondtam, abból világosan kitűnik, hogy Feren bácsi nem volt a legjobb nevelő, de mint mesteremnek utólagosan kitűnőnek bizonyult. A pályája ingadozása miatt volt szerencséje megtanulni az Erő mindkét oldalának csínyát-bínyát és ezt velem is igyekezett megtanítani. Tanítására nem éppen a "szokványos" kifelyezés illett. Kezdetben mint szolgájaként kezelt és ha a rengeteg feledatot amit rám sózott időben el akartam végezni kénytelen voltam elsajátítani az erő használatát. Később, mikor már túljutottam az alapokon kezdődött csak az igazi kiképzés. Állandóan résen kellet lennem, mert a legváratlanabb pillanatokban is hozzámvágott valamit, és volt mit csinálnom, hogy fárítsam a "támadásait". Ez a gyakorlat nem csak az erő általi védekezésre, később a támadásra tanított meg, hanem előre érzékelni is a várható mozdulatokat. Csak ezek után következett a fegyverforgatás. Mivel a kardforgatásban eléggé tehetségesnek bizonyultam és ar erő használatát is már begyakoroltam nem bizonyultam számára könnyű ellnfélnek. Persze nem fénykardokkal küzdöttünk, egyrészt, mert nem volt, másrészt meg nem akartuk felhívni magunkra a figyelmet sem.
Azt még nem említettem, hogy a bácsikám nagyon szerette az alkoholt, így hetente többször is elküldött a kereskedőkhöz piáért. Hogy honnan vette a lóvét az sose mondta, de hogy nem tisztán szerezte abban biztos voltam. A minap is a kedvenc italával tértem vissza, amikor különös hangokra lettem figyelmes. Amikor közelebb lopóztam vettem csak észre, hogy bácsikám élethalál harcot folytat két Jedi-vel. Mindketten még fiatalok voltak, kétség sem férhetett hozzá, hogy még ők is padavanok. Viszonyt bácsikám se volt éppen józan állapotában így nem tartott sok időbe hogy szó szerint kivégezzék. Vörös színű fénykardját, amit egyetlen vagyonunknak mondhatunk pedig megsemmisítették. Ez után beszálltak az űrjárművükbe és elhúzták a csíkot.
Én megkövültem bámultam a jelenetet és még a Jedi-k eltávozása után sem tértem magamhoz egy ideig. Mikor Feren bá-hoz értem ar azt hittem, hogy kihűlt a teste, de megmarkolta a karom és a piáját követelte, amit be is vedelt, mielőtt végleg kifeküdt volna. Ha nem tátongott volna az a juk a gyomra közepén még azt is hihettem volna, hogy a hőn szeretett alkoholjától fulladt meg.
Nem éppen imádtam az öreget, de azért megtört bennem valami, ahogy láttam meghalni és elhatároztam, hogy megboszulom a halálát, és megölöm a Jed**et akik ezt tették vele. Biztosan jedik voltak hiszen csak ők használnak a kék és zöld fénykardot. Márpedig ezeknek az volt. Eladtam minden vagyonunkat és egy jegyre váltottam ami pár átszállással eljuttat a Jedik új kiképzőbázisára a Yavin 4-re.
Most éppen egy teherjajón utazom, ami már az áhított cél felé fuvaroz egyenesen. Hogy hogyan fogom végrehajtani tervem azt még nem tudom, de mindent megteszek majd, hogy sikerüljön.
Külső/öltözék: világosbarna középen kettéfésült haj, barna szem, vastag fekete póló, egy pár fekete bakancs és újjatlan kesztyű, terepszínű kommandósnadrág, öv, sötétszürke, hosszú bőrkabát
Jellem: kissé gyúlékony természetű, de tisztelettel viselkedik azok irányt, akiket megbecsül. Nem kedveli a szócstákat, viszonyt a harcot annál inkább. Leginkább saját érdekeit nézi, de nem állja meg, hogy ne segítsen a bajba szorultakon.
Faj: ember
Életkor: 24 év
Kaszt: jelenleg mester nélküli padavan
Felszerelés: egy tőr, egy Katana (ninja-kard) és egy teleszkópos fémrúd, valamint egy jegy a teherhajóhoz ami a Yavin IV-re szállít
Előtörténet: Hogy melyik bolygón születtem azt nem tudnám megmondani, minden esetre úgy 6 éves koromban nagybátyám magához vett, mondhatnánk úgy is, hogy elrabolt, mivel apámmal ellentétbe bennem felfedezte az Erő jelenlétét. Az univerzum egy eldugott szegletében elhelyezkedő Otami nevezetű bolygóra vitt, hogy kiképezzen.
Feren bácsit a nagy háború alatt nem szívlelte gyik fél sem, hogy miért? Ennek egyszerű a magyarázata. Egy egyszerű Jedi lovag volt, mikor megkezdődött a háború, aztán elcsábították a sötét oldalra, ami nem is volt olyan nehéz hiszen nagyobb szabadságot ígértek neki és ő, hogy is mondjam, a tanítás ellenére nagyon is kedvelte a másik nemet talán túlságosan is. Ebből már a velem töltött idő alatt is sok problémánk adódott. A lényeg az, hogy Feren bát az istenek nem éppen könyörtelen zsarnoknak teremtették és így nem nagyon értett egyet a császárság dogmáival, így hamarosan onét is jobbnak látta a távozást. Eldöntötte, hogy ezek után csak a saját érdekeit nézi, és az én fejembe is ezt a nézetét akarta beleverni. Meg kell hagy nom kevés sikerrel, mert szerettem az öreget, de mindíg lázadtam is ellene, hogy miért? azt ma sem tudnám megmondani. Talán a túlságosan "laza" életvitele miatt. És mivel mindenkinél fekete listán volt a neve gykran kellet költöznünk. Végül, mint említettem az Otamin telepedtünk le. Ez a bolygó nem biztosít kellő megélhetést az ittlakók számára ezért főleg kereskedéssel foglelkoznak és nem éppen a tisztábbik fajtájával. Mellékesen mondom, hogy nagybátyám egyszer engem is elcserélt, persze azután visszalopott, de ezután értettem meg azt a sok eddig süketnek hitt dumáját, mely szerint csak a saját érdekeinket kell mindenek fölé helyezni.
Amit eddig elmondtam, abból világosan kitűnik, hogy Feren bácsi nem volt a legjobb nevelő, de mint mesteremnek utólagosan kitűnőnek bizonyult. A pályája ingadozása miatt volt szerencséje megtanulni az Erő mindkét oldalának csínyát-bínyát és ezt velem is igyekezett megtanítani. Tanítására nem éppen a "szokványos" kifelyezés illett. Kezdetben mint szolgájaként kezelt és ha a rengeteg feledatot amit rám sózott időben el akartam végezni kénytelen voltam elsajátítani az erő használatát. Később, mikor már túljutottam az alapokon kezdődött csak az igazi kiképzés. Állandóan résen kellet lennem, mert a legváratlanabb pillanatokban is hozzámvágott valamit, és volt mit csinálnom, hogy fárítsam a "támadásait". Ez a gyakorlat nem csak az erő általi védekezésre, később a támadásra tanított meg, hanem előre érzékelni is a várható mozdulatokat. Csak ezek után következett a fegyverforgatás. Mivel a kardforgatásban eléggé tehetségesnek bizonyultam és ar erő használatát is már begyakoroltam nem bizonyultam számára könnyű ellnfélnek. Persze nem fénykardokkal küzdöttünk, egyrészt, mert nem volt, másrészt meg nem akartuk felhívni magunkra a figyelmet sem.
Azt még nem említettem, hogy a bácsikám nagyon szerette az alkoholt, így hetente többször is elküldött a kereskedőkhöz piáért. Hogy honnan vette a lóvét az sose mondta, de hogy nem tisztán szerezte abban biztos voltam. A minap is a kedvenc italával tértem vissza, amikor különös hangokra lettem figyelmes. Amikor közelebb lopóztam vettem csak észre, hogy bácsikám élethalál harcot folytat két Jedi-vel. Mindketten még fiatalok voltak, kétség sem férhetett hozzá, hogy még ők is padavanok. Viszonyt bácsikám se volt éppen józan állapotában így nem tartott sok időbe hogy szó szerint kivégezzék. Vörös színű fénykardját, amit egyetlen vagyonunknak mondhatunk pedig megsemmisítették. Ez után beszálltak az űrjárművükbe és elhúzták a csíkot.
Én megkövültem bámultam a jelenetet és még a Jedi-k eltávozása után sem tértem magamhoz egy ideig. Mikor Feren bá-hoz értem ar azt hittem, hogy kihűlt a teste, de megmarkolta a karom és a piáját követelte, amit be is vedelt, mielőtt végleg kifeküdt volna. Ha nem tátongott volna az a juk a gyomra közepén még azt is hihettem volna, hogy a hőn szeretett alkoholjától fulladt meg.
Nem éppen imádtam az öreget, de azért megtört bennem valami, ahogy láttam meghalni és elhatároztam, hogy megboszulom a halálát, és megölöm a Jed**et akik ezt tették vele. Biztosan jedik voltak hiszen csak ők használnak a kék és zöld fénykardot. Márpedig ezeknek az volt. Eladtam minden vagyonunkat és egy jegyre váltottam ami pár átszállással eljuttat a Jedik új kiképzőbázisára a Yavin 4-re.
Most éppen egy teherjajón utazom, ami már az áhított cél felé fuvaroz egyenesen. Hogy hogyan fogom végrehajtani tervem azt még nem tudom, de mindent megteszek majd, hogy sikerüljön.
Külső/öltözék: világosbarna középen kettéfésült haj, barna szem, vastag fekete póló, egy pár fekete bakancs és újjatlan kesztyű, terepszínű kommandósnadrág, öv, sötétszürke, hosszú bőrkabát
Jellem: kissé gyúlékony természetű, de tisztelettel viselkedik azok irányt, akiket megbecsül. Nem kedveli a szócstákat, viszonyt a harcot annál inkább. Leginkább saját érdekeit nézi, de nem állja meg, hogy ne segítsen a bajba szorultakon.
