Fekete Tó

[Darth Vegan]

A Korriban másik sötét titkokat rejtegetõ helyszíne a Fekete Tó. Nevét értelemszerûen onnan kapta, hogy vize teljesen fekete. A kriptákról szóló legendákkal ellentétben, a tóról még csak történeteket sem mesélnek, annyira borzalmas és gonosz hely... Állítólag még a nagy hatalmú Sith Lordok sem idõztek sokat a tó környékén, ami pedig már valóban figyelmeztetõ jel.


Mély és sötét...a Fekete Tó

[Darken Keinar]

Megérkezve a fekete tóhoz borzongani kezdtem. Nem csak a sötét oldalt éreztem benne, hanem gonoszságot is. Mindha a tó élne. Lesétálltam a tó mellé, hogy megmerítsem a kannákat. A tóhoz közel érve különös suttogást hallottam a fejemben. Megtorpantam, és ösztönösen hátraléptem. Aztán erőt vettem magamon, és tovább indultam. Szégyent hoznék a sith rendre, ha egy tóból nem tudnék kimerni egy kis vizet.
~Kezdek úgy viselkedni, mint egy kisgyerek, aki fél a sötétben.~ A tóhoz érve lehajoltam, hogy megmerítsem az első kannát, de ekkor észrevettem, hogy valami mozog a vízben. Előkaptam a fénykardom, és ebben a pillanatban egy sötét árny emelkedett ki a vízből.

[Darken Keinar]

Egy sötét alak emelkedett ki a vízből. Legalább olyan sötét volt, mint a tó. Egy csukjás alak, aki a víz fölött lebegve, lassan közeledett felém. Amikor közel ér hozzám különös hangon megszólal.
-Áhh! Egy sith. Már nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára sithet. Persze már több ezer éve nem láttam senkit.
-Ki vagy te, és mit akarsz?
-Hogy ki vagyok? Valaha én is egy sith tanonc voltam, aki eljött ehez a tóhoz. A mestereim elküldtek, hogy szerezzek mintát a tó vizéből. Ám a tó magáhozvonzott, aztán magábaszippantott, és elnyelt. A testem meghalt, de a lelkem tovább él a tohoz kötve. Elértem a halhatatlanságot, amire egykor úgy vágytam, de azóta bánom ezt. Ezerszer is a halált választanám mint ezt.
A tó magáhozláncol, és nem ereszt, míg nem találok egy másik lelket az enyém helyett.
A másik kérdésedre válaszolva: A lelkedet akarom.
Mondja, majd óriási sebességgel kezd felém suhanni.

[Darken Keinar]

Félreugrok az útjából, és közben felé dobom a fénykardom. A kardom azonban nem árt neki. Megpróbálom ellökni, vagy megállítani, de nem sikerül. Odaér hozzám, és megragadja a kezem. Különös anyagból van. Mintha a tó vizéből állna a szellem. Égeti a bőröm azon a helyen, ahol hozzámér. Aztán a szellem elkezd belémolvadni. Mindha a testemet akarná megszállni. Érzem, ahogy szívja ki belőllem az életerőt. Az erővel nem tudok semmit csinálni, de aztán eszembe jut valami, és magamhoz rántom a fénykardom. Bekapcsolom, és az egyik végét beletartom a szellem hasába. A vív elkezd sisteregni. Ordít egyet, és elenged. Majd dühösen félrelök. Pont a tó felé. Szerencsére az erővel sikerül megállítanom magam, még mielőtt hozzáérnék. A tóhoz közelérve szilárdülni kezd. A kiszívott életerőmtől szilárd alakot tud ölteni. Rámveti magát, majd megpróbál belelökni a tóba.

[Darken Keinar]

Irtózatosan erős, de az erőt nem tudja kezelni. Megragadja a torkomat, és megpróbálja belenyomni a fejem a tóba. Már majdnem hozzáérek, és ekkor ismét megszólal.
-Most meghalsz sith. Örökké itt fogsz szenvedni, ahogy én tettem eddig.
-Azt nem hiszem. -mondom, majd összegyűjtöm az összes dühöm, és a tóból áradó sötétség egy részét, majd teljes erőmből ellököm magamtól. Ötven méter magasra felrepül, majd belezühan a tóba. Elkezd kapálózni, és megpróbál kiúszni, de a tó lehúzza.
-Viszlát. -mondom neki mosolyogva. -Talán 20000 év múlva megint jön valaki, és vele nagyobb szerencséd lesz.
-Neee! -ordítja, és végül elnyeli a tó.

[Darken Keinar]

Egy ideig a fejemben még hallom az ordítását, de aztán az is megszűnik. Úgy döntök, hogy nem megyek a tó közelébe se. Az erővel megmerítem a kannákat, majd elindulok Veganhoz.

[Darken Keinar]

A tó mellett leállítottam a robogót, majd leugrottam róla. Ismét a tó szélén álltam. A szél fújni kezdett, én pedig ismét hallottam azt a különös suttogást a fejemben. Elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan juthatnék át rajta. Élve.

[Darth Vegan]

//megkerülöd //

[Darken Keinar]

A tó hullámzani kezdett, én pedig úgy döntöttem, hogy minnél hamarabb eltűnök innen. Felugrottam a robogóra, majd a tó mellett haladva maximális sebességgel elindulta.
Úgy döntöttem, hogy inkább a hosszabb utat választom, de nem megyek mégegyszer a tó közelébe. Az ég elsötétült, és vihar közeledett. Teljes sebességgel haladtam, de úgy éreztem, hogy ez nem elég. Az eső zuhogni kezdett, és villámok csaptak le az égből. A suttogás egyre erősödött a fejemben, ahogy közeledtem a barlanghoz. Nem tudtam, hogy mi vár rám, de azt sejtettem, hogy szörnyű lessz.

[Darken Keinar]

A vihar csak pár percig tartott, de addig irtózatos erővel tombolt. A villám több helyen lecsapott a fákba, amik égve dőltek le előttem. Többször volt olyan, hogy csak egy másodpercen múlt, hogy nem mentem neki az egyiknek.
Amikor a vihar elmúlt, sűrű köd ereszkedett a tájra. Nem lehetett látni semmit, így az erőre támaszkodva kerültem ki az akadályokat. Már éreztem, hogy közel vagyok.

[Darken Keinar]

Megállítottam a járművet, és leszálltam róla. Pár lépést haladtam előre, és akkor egy sötét nyílást pillantottam meg előttem. Odasétálltam a széléhez. A suttogás erősödött. Ilyen közelről a szavak viszonylag érthetőek voltak. Halálról, félelemről, és szenvedésről beszéltek. Arról, hogy ez a hely átkozott, és aki belép ide, az soha nem tér vissza belőlle. Egy kis ideig álltam ott, és hallgattam a suttogást, majd megráztam a fejem, és kizártam a tudatomból a suttogást. ~Nem számít, hogy mit mondanak. Nincs más választásom~ gondoltam, majd leugrottam a barlang mélyére. Elnyelt a sötétség.

[Darken Keinar]

A barlang mélyebb volt, mint hittem. Az erő segítségével a barlang falához irányítottam magam. Zuhanás közben megragadtam egy kiálló sziklát, és megkapaszkodtam. Mászni kezdtem lefelé.

[Darken Keinar]

Nem tudom, hogy mennyi ideig másztam, de mire leértem, már nagyon fáradt voltam. ~És én hülye, csak úgy leugrottam.~ Most kifejezetten örültem neki, hogy ezt a távolságot nem zuhanva tettem meg. Körülnéztem a barlang belselyében. Eléggé különös volt. Bár a felszíni nyílásból szinte semmi fény nem szűrődött be, a barlang belsejében nem volt teljesen sötét. A széllén viszont különös kőalakzatok voltak. Némelyik teljesen oszlopra hasonlított. Olyan sűrűn álltak egymás mellett, hogy néhány helyen folyosószerű járat volt mögötte. Ezek mögött teljes volt a sötétség. A sötétségben pedig, mintha árnyak mozogtak volna. A hátam mögött elsuhant valami. Megpördültem, de már eltűnt. Csak a sötétséget láttam, de ebben a pillanatban megpillantottam egy kis járat körvonalait. Lassan elindultam felé. A szemem sarkából láttam, hogy mellettem megint megmozdul valami. Most már nem néztem oda, mert tudtam, hogy nem látnék semmit, csak a sötétséget.

[ahmed margoum]

raven said:

Megérkezve a fekete tóhoz borzongani kezdtem. Nem csak a sötét oldalt éreztem benne, hanem gonoszságot is. Mindha a tó élne. Lesétálltam a tó mellé, hogy megmerítsem a kannákat. A tóhoz közel érve különös suttogást hallottam a fejemben. Megtorpantam, és ösztönösen hátraléptem. Aztán erőt vettem magamon, és tovább indultam. Szégyent hoznék a sith rendre, ha egy tóból nem tudnék kimerni egy kis vizet.
~Kezdek úgy viselkedni, mint egy kisgyerek, aki fél a sötétben.~ A tóhoz érve lehajoltam, hogy megmerítsem az első kannát, de ekkor észrevettem, hogy valami mozog a vízben. Előkaptam a fénykardom, és ebben a pillanatban egy sötét árny emelkedett ki a vízből.