Post by Kay Rix on Mar 12, 2006 8:55:15 GMT 1
SoroSuub XP-38 Sport sikló
Gyártó: SoroSuub Corporation
Méretek: hossz 7 m; szélesség 5 m
Repulzor: SS-7K
Max. seb.: 3000 km/h
A Sullusti SoroSuub 3000 km/h csúcssebességű XP-38-as suhanója az egyik leg-népszerűbb polgári antigravitációs jármű. Bár a sorozatgyártásukat már rég felfüggesztették, manapság még is reneszánszukat élik. Kedvező áruk miatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a sík, sivatagos, Isten háta mögötti világokban élő szegényebb vásárlók közt is. Az XP-38-as egyre növekvő népszerűsége erősen csökkentette a keresletet a régebbi modellek iránt. Még Mos Eisley hatalmas vására-in sem könnyű megszabadulni pl.: a rozzant X-34-esektől. Ezt Luke Skywalker is megtapasztalhatta.
Az XP-38-as tervezésénél a fiatal, népes vásárlóközönséget megcélozva elsősorban a nagy sebesség és a szemet gyönyörködtető, vonzó külső elérésére törekedtek, emiatt; nem is titkolva kicsit túllépve a célszerűségen. A versenyképes, kedvező ár bevezetését egyfelől a lehető legkisebb sárkányszerkezet kialakításával és a viszonylag egyszerű, a bonyolultabb gyártási technológiákat nélkülöző szerkezeti elemek beépítésével kívánták elérni. Ennek érdekében a tervezők csupán két személy részére alakítottak ki helyet a gépben. Az utasok mögött eldugva, egy kisméretű rakteret is találunk. Ám ez csupán minimális mennyiségű csomag elhelyezését teszi lehetővé, leginkább csak az iratok tárolására szolgál.
A vezető és az utasa egy hatalmas, osztott duraplex kabintetővel zárt kényel-mes kabinfülkében foglal helyet. E duraplex tető nyitásával lehet a járműbe ki és be-szállni. A vezérlőpult nem fixen beépítve, hanem egy mozgatható karra szerelve ke-rült kialakításra, így bármelyik oldalon ülő utas vezetheti a gépet. A manőverezést megkönnyítendő, az irányításhoz szükséges legfontosabb adatok akár a pilóta elé a szélvédőre is kivetíthetők. Ezzel tulajdonképpen minden luxusfelszerelést ki is merí-tettünk. Az ülések bár tényleg kényelmesek, de azok kialakításánál a legegyszerűbb anyagok kerültek felhasználásra. A drapp színű bőrfoteleket esetünkben el is felejt-hetjük.
Az XP-38-as autopilótája a gép hátsó részében lett integrálva. Érdekesség, hogy annak burkolata egy R2-es asztromechanikai droidot formáz. Egy kis illúzió. Mintha a pilóta egy igazi űrhajót vezetne. Persze a Hood HS4-es egység messze nem képes arra a feladatra, amire a modern asztromechanikai droidok, ám az orrban ülő két felderítő szkennerrel együttműködve az egyszerűbb irányítási körülmények között mégis megfelelő vezérlést adhat a motorok felé.
A suhanó szíve egy SoroSuub SS-7K jelű repulzor generátor, amely a lebe-géshez szükséges erőt és a turbómotorok meghajtását adja. A három darab, iker tolóerő vezérlővel felszerelt szintén SoroSuub gyártmányú hajtóművet a törzs hátsó részére építették. A motorok meggyőző teljesítménye és a tolóerő vezérlő zsaluk biz-tosította fantasztikus manőverezhetőség az XP-38-as igazi ütőkártyája. Egy jó pilóta kezében ez a kis gép tényleg igazi ásszá válhat. Bár az elérhető max. emelkedés csupán csak 2 méter, ám ez amolyan átlagosnak tekinthető, akárcsak a hajtóművek; főleg az újabb szabványokhoz képest kicsit erős zajszintje, ám a pozitív eladási sta-tisztikákat e negatív tényezők eddig még nem rontották.
Az idők folyamán a korai SoroSuub modellek áttervezésével sok új változat jött létre, mint pl.: az XP-38A vagy a Tx-37. Az alapváltozat legnagyobb konstrukciós problémája azonban végig vonult az egész szérián. A túlságosan nehézkes és sok-szor meghibásodó repulzort, soha sem cserélték le. Emiatt az Xp-38-asok nem elég megbízhatóak az extrém, durva terepeken, leginkább csak a sík vidékeken használ-hatóak. Bár a lebegtető egység beállítása a terep adottságainak megfelelően átkalib-rálható, ám ez legalább három órát vesz igénybe minden egyes út előtt. Nem is be-szélve arról, hogy ez esetben pontos információkra van szükség a meghódítani kí-vánt terület felszíni viszonyairól. A modern suhanókban a repulziós emelkedés mér-tékét a vezérlő rendszer automatikusan be tudja állítani, de az XP-38-as HS4-es központi egysége hiába próbálja a repulzor vezérlését leadni, ez csak a legritkább esetben sikerül neki. Valószínű, hogy valami kompatibilitási problémáról lehet szó. A tulajdonosok azonban többnyire nem foglakoznak ezzel az igazán aprócska gonddal, a Toloose-i Ugráló kövek völgyét pedig nagyívben elkerülik.
Gyártó: SoroSuub Corporation
Méretek: hossz 7 m; szélesség 5 m
Repulzor: SS-7K
Max. seb.: 3000 km/h
A Sullusti SoroSuub 3000 km/h csúcssebességű XP-38-as suhanója az egyik leg-népszerűbb polgári antigravitációs jármű. Bár a sorozatgyártásukat már rég felfüggesztették, manapság még is reneszánszukat élik. Kedvező áruk miatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a sík, sivatagos, Isten háta mögötti világokban élő szegényebb vásárlók közt is. Az XP-38-as egyre növekvő népszerűsége erősen csökkentette a keresletet a régebbi modellek iránt. Még Mos Eisley hatalmas vására-in sem könnyű megszabadulni pl.: a rozzant X-34-esektől. Ezt Luke Skywalker is megtapasztalhatta.
Az XP-38-as tervezésénél a fiatal, népes vásárlóközönséget megcélozva elsősorban a nagy sebesség és a szemet gyönyörködtető, vonzó külső elérésére törekedtek, emiatt; nem is titkolva kicsit túllépve a célszerűségen. A versenyképes, kedvező ár bevezetését egyfelől a lehető legkisebb sárkányszerkezet kialakításával és a viszonylag egyszerű, a bonyolultabb gyártási technológiákat nélkülöző szerkezeti elemek beépítésével kívánták elérni. Ennek érdekében a tervezők csupán két személy részére alakítottak ki helyet a gépben. Az utasok mögött eldugva, egy kisméretű rakteret is találunk. Ám ez csupán minimális mennyiségű csomag elhelyezését teszi lehetővé, leginkább csak az iratok tárolására szolgál.
A vezető és az utasa egy hatalmas, osztott duraplex kabintetővel zárt kényel-mes kabinfülkében foglal helyet. E duraplex tető nyitásával lehet a járműbe ki és be-szállni. A vezérlőpult nem fixen beépítve, hanem egy mozgatható karra szerelve ke-rült kialakításra, így bármelyik oldalon ülő utas vezetheti a gépet. A manőverezést megkönnyítendő, az irányításhoz szükséges legfontosabb adatok akár a pilóta elé a szélvédőre is kivetíthetők. Ezzel tulajdonképpen minden luxusfelszerelést ki is merí-tettünk. Az ülések bár tényleg kényelmesek, de azok kialakításánál a legegyszerűbb anyagok kerültek felhasználásra. A drapp színű bőrfoteleket esetünkben el is felejt-hetjük.
Az XP-38-as autopilótája a gép hátsó részében lett integrálva. Érdekesség, hogy annak burkolata egy R2-es asztromechanikai droidot formáz. Egy kis illúzió. Mintha a pilóta egy igazi űrhajót vezetne. Persze a Hood HS4-es egység messze nem képes arra a feladatra, amire a modern asztromechanikai droidok, ám az orrban ülő két felderítő szkennerrel együttműködve az egyszerűbb irányítási körülmények között mégis megfelelő vezérlést adhat a motorok felé.
A suhanó szíve egy SoroSuub SS-7K jelű repulzor generátor, amely a lebe-géshez szükséges erőt és a turbómotorok meghajtását adja. A három darab, iker tolóerő vezérlővel felszerelt szintén SoroSuub gyártmányú hajtóművet a törzs hátsó részére építették. A motorok meggyőző teljesítménye és a tolóerő vezérlő zsaluk biz-tosította fantasztikus manőverezhetőség az XP-38-as igazi ütőkártyája. Egy jó pilóta kezében ez a kis gép tényleg igazi ásszá válhat. Bár az elérhető max. emelkedés csupán csak 2 méter, ám ez amolyan átlagosnak tekinthető, akárcsak a hajtóművek; főleg az újabb szabványokhoz képest kicsit erős zajszintje, ám a pozitív eladási sta-tisztikákat e negatív tényezők eddig még nem rontották.
Az idők folyamán a korai SoroSuub modellek áttervezésével sok új változat jött létre, mint pl.: az XP-38A vagy a Tx-37. Az alapváltozat legnagyobb konstrukciós problémája azonban végig vonult az egész szérián. A túlságosan nehézkes és sok-szor meghibásodó repulzort, soha sem cserélték le. Emiatt az Xp-38-asok nem elég megbízhatóak az extrém, durva terepeken, leginkább csak a sík vidékeken használ-hatóak. Bár a lebegtető egység beállítása a terep adottságainak megfelelően átkalib-rálható, ám ez legalább három órát vesz igénybe minden egyes út előtt. Nem is be-szélve arról, hogy ez esetben pontos információkra van szükség a meghódítani kí-vánt terület felszíni viszonyairól. A modern suhanókban a repulziós emelkedés mér-tékét a vezérlő rendszer automatikusan be tudja állítani, de az XP-38-as HS4-es központi egysége hiába próbálja a repulzor vezérlését leadni, ez csak a legritkább esetben sikerül neki. Valószínű, hogy valami kompatibilitási problémáról lehet szó. A tulajdonosok azonban többnyire nem foglakoznak ezzel az igazán aprócska gonddal, a Toloose-i Ugráló kövek völgyét pedig nagyívben elkerülik.
