Post by Luke Skywalker on Feb 25, 2006 10:37:33 GMT 1
Calamari
A Mon Calamarinak, ennek a furcsa kétéltû humanoid fajnak a Calamari, egy a Külsõ Perem szélén keringõ, hatalmas kiterjedésû, mély óceánokkal borított kék bolygó az otthona. E hatalmas óceánok szinte a bolygó egész felületét beterítik, csak kevés száraz területet hagyva szabadon. Ám ezek a vízzel el nem árasztott részek is, többségükben tartózkodásra alkalmatlan ingoványos, mocsaras területek. Az úszó városaikban élõ Mon Cal-ok nem az egyetlen értelmes lények a bolygón. Az óceánok mélyén lakó Quarren-ekkel osztják meg világukat. Calamari oly távol esik minden fontosabb kereskedelmi csillagsztrádától és fõbb katonai hajózási útvonaltól, hogy a vízi világban élõ két értelmes faj évezredeken át szinte hermetikusan elzárva, a Galaxis más civilizációitól teljesen elszigetelõdve fejlõdhetett. Ezért néhány Calamari gondolkodó egyszerûen úgy vélte, hogy fajuk és világuk egyedülálló az Univerzumban. Sõt civilizációjuk fejlõdésének bizonyos szakaszában egyesek még azt is megkérdõjelezték, hogy rajtuk kívül egyáltalán létezik más értelmes élet a Galaxisban.
Az ûrbõl nézve oly szépen csillogó, nyugodt kék gyémánt, a Calamari történetét azonban tûzzel és vérrel írták. Az agresszív Quarrenek évszázadokon át húzódó pusztító háborút viseltek a békeszeretõ Mon Cal-ok ellen. Rövid békés korszakok és hosszú háborús évek követték egymást századokon át. Már úgy tûnt, hogy a végsõ békére nincs is esély. Az újból és újból fellángoló háborúskodásnak végül nem a halált osztó fegyverek vetettek véget. A legutóbbi háborúba felül kerekedett Cal-ok elkülönítették a Quarren ifjak egy egész generációját és saját gyermekeikként nevelték fel õket. Megtanították nekik a béke, a szeretet szavát és átadták mindazt a tudást, amit a Mon Cal-ok a békés együttélésrõl az évezredek alatt felhalmoztak. Majd miután az ifjú Quarrenek felnõtté váltak visszaküldték õket saját fajtájuk közé. Azok pedig, mint megannyi messiás terjeszteni kezdték a Tanítást, a mestereiktõl kapott igét. Késõbb gyermekeik majd unokáik születtek, aki már apáik békét keresõ hitében nõttek fel. Az új generációk már nem akarták a háborút és nem is értették, hogy miért is lobbant fel egykor a gyilokra hívó, pusztító láng. Az egykor háborút viselõ Quarrenek pedig lassan megöregedtek, meghaltak és magukkal vitték a sötétséget, valamint õseik minden harcba hívó gyûlölet szavát.
A Nagy Háborúk után végre békés évek következhettek. A calamariak kitörve a vízzel borított bolygó fogságából végre fajuk minden tudását a csillagok, a végtelen ûr megismerésére fordíthatták. Hajtotta õket az ismeretlen civilizációk, az új világok, értelmes idegen lények megismerésének vágya. A Quarrenek, ez az agresszív népség felett aratott; az értelem diadalaként elkönyvelt gyõzelmük pedig számûzte minden az ismeretlen világoktól való félelmüket. Nem tartottak attól sem, hogy egy esetleg jóval magasabb technológiai szinten álló civilizációval való kapcsolatfelvétel bármilyen a saját fajuk szabadságát és fennmaradását veszélyeztetõ következménnyel járna. Évtizedeken át tartó hiábavaló kutatás után az elsõ kapcsolatfelvétel végül óriási ünnepléssel járt.
Aztán újabb évek teltek el és az egykor oly nagy örömmel ünnepelt felfedezés lassan csak egy távoli, ködös emlékké vált. Calamarit gyorsan elnyelte a Galaktikus Birodalom feneketlen gyomra.